""Ekkor láttam meg a Sárkányt és életemben először hatalmába kerített a kétség. Fényes páncélomban, kegyelmet nem ismerő pallosommal a kezemben a város lakói rémült tisztelettel adóznak puszta jelenlétemnek is, most mégis végigfut rajtam a remegés.
A távoli hegyek apró tüskék csupán a hátán, izzó szemeivel lényem jelentéktelenségét kutatja, ha kiterjesztené hatalmas szárnyait, úgy érzem, elsötétülne a világ. Emlékeztetem magam, hogy miért vagyok itt, hogy a tét minden eddiginél nagyobb, nem bukhatok el. Súlyos pajzsom magam elé emelem, néma csönd van, a madarak visszahúzódtak az odvaikba, vihar készülődik…""